Mikulás útja

A Mikulás útja

Finnországban Joulu Pukki, Amerikában és Kanadában Santa Claus, Spanyolországban, Braziliában és Peruban Papa Noel, Oroszországban Gyed Moroz, nálunk Magyarországon Mikulás vagy Télapó az a jóságos, öreg, piros ruhás alak, akit minden országban máshogy neveznek. Az elnevezéstől függetlenül minden gyermek ismeri személyét és kimondhatatlanul várja eljövetelét: van, aki széttárt karral, csillogó szemmel, van, aki félénken, kicsit ijedten, de egy biztos, hogy mindenki rettentő nagy kíváncsisággal szemléli, hogy mit rejt a hatalmas zsákja. Ebben az évben is megérkezett az óvodákba a Mikulás, ahol a gyermekek dallal, verssel köszöntötték. Tágra nyílt szemekkel hallgatták szavait és saját nevüket hallva, ki bátran, ki egy kis biztatás után, de odament a Télapóhoz a jóságért járó csomagjáért. Természetesen a krampuszok sem hiányozhattak a Mikulás mellől, akik szokás szerint incselkedtek, huncutkodtak az ovisokkal. A Télapó zsákja kiürülése után egy évre elköszönt a gyerekektől, akik az ismert dal szövegével, kipirult arccal, énekszóval búcsúztak Tőle:

„ Télapóka, Télapóka, szeretettel vártunk,

örülünk, hogy újra itt vagy az oviban nálunk.

Megköszönjük, amit hoztál, meg is esszük mindet

és aztán a jövő télen megint várunk Téged!”