MÉLTÓKÉPPEN EMLÉKEZVE

Méltóképpen emlékezve

„Reménytelen időben, márciusi esőben, zenebona támadt Pesten, Magyarország szívében.” – írja Csanádi Imre:” Március ünnepére” című versében. Az 1848- 49- es szabadságharcra emlékezve óvodáink közösségei is elindultak március 14- én, a városunk Kossuth téri parkjában található Lukács Dénes emlékműhöz. Az évek során hagyománnyá vált, hogy a csoportok egymást megvárva, a kis gyermekkezek által készített nemzetiszín jelképpel a kezekben, együtt idézik fel a nemzeti ünnephez kapcsolódó eseményeket, a hozzá fűződő dalokat, mondókákat, verseket. A sok gyermekszájból egyszerre hangzik el a Nemzeti dal első versszaka és kezüket szívükre téve, büszkén harsogják, hogy: ”Piros, fehér, zöld, ez a magyar Föld”. A katonák menetelését utánozva, az ágyúöntő mesterséget elképzelve, a márciusi ifjak alakját felidézve, a magunkkal hozott jelképeket elhelyezve méltóképpen emlékeztünk az 1848- 49- es eseményekre. Bízom benne, hogy a közös együttlét után sikerült olyan mélyebb gondolatokat is ébreszteni a gyermekeinkben, hogy mi is az a szabadság, a szabad véleménynyilvánítás vagy éppen mit jelent az elnyomás, zsarnokság kifejezés. Faltysné Ujvári Anna:” Magyar vagyok” című versét idézve hiszem, hogy óvodásaink hasonlóképpen éreznek, mint amit az írónő írt:

„Az én népem neve magyar,

Jelünk: piros- fehér- zöld.

Hogy én magyar gyermek vagyok,

Engem büszkeséggel tölt.

Az én hazám: Magyarország,

Bölcső helyem, otthonom.

Gyarapítom, vigyázok rá,

Tönkre tenni nem fogom!”